Rimaszombat

Fekvése

Rimaszombat a Gömöri-medence északi peremén, a Rima-folyó völgyében fekszik.

Érinti az országot kelet-nyugati irányban átszelő 50-es főút Losonc (26 km) és Tornalja (29 km) közötti szakasza. Az 531-es út a Rima völgyében Abafalva (32 km) és Nyustyán (22 km) át Tiszolc (34 km) felé teremt összeköttetést. Vasútvonalak vezetnek Feledre, Poltárra és Tiszolcra.

Északnyugatról Kruzsnó, Bakostörék, Cserencsény; északról Tóthegymeg; északkeletről Balogpádár, Perjése, Zeherje, Vámosbalog és Uzapanyit; keletről Balogtamási; délkeletről Szútor és Jánosi; délről Kisgömöri ésVárgede; nyugatról pedig Guszona és Osgyán községekkel, összesen 16 községgel határos.

Területe már a bronzkortól folyamatosan lakott volt. Első ismert írásos említésekor (1268) Szombathely (Zumbothel) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074-1077) állította fel. A város másik, Stefansdorf nevű részét német telepesek alapították. Ekkor két faluból állott, a kalocsai érsek birtokában. 1271-ben Rymoa Zumbota, 1321-ben Ryma Zumbath néven említik. 1335-ben Károly Róberttől kapta kiváltságait. 1387-ben az ide látogató Zsigmond király megerősítette ezeket.

A 15. században védőfalakkal vették körül és kisebb vára is volt, melyet 1441-ben Giskra foglalt el, de Mátyás 1459-ben visszafoglalta. Többször is béketárgyalások színhelye volt Giskra és Hunyadi közt. 1506-ban tűzvész pusztította el, 1661-ben pallosjogot nyert. 1553-tól 1593-ig és 1596-tól 1686-ig török uralom alatt állott. A város sokat szenvedett a portyázó törököktől és vallási villongások is pusztították. Falainak nyoma sem maradt. A város 1747-ben kiváltotta magát jobbágyi kötelezettségei alól és szabad város lett. 1769-ben kálvinista polgárai megtámadták a katolikusok menetét, mire 1771-ben Mária Terézia a kálvinista templomot leromboltatta.

1786-ban Kishont vármegye székhelye lett. 1805-ben az austerlitzi csatából hazatérőben Kutuzov serege szállt meg itt. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1845 májusában itt választották meg Petőfit tiszteletbeli táblabíróvá. 1849 júliusában itt kezdte meg az egyezkedést Görgey az oroszokkal. Protestáns főgimnáziumában sok neves személyiség tanult, köztük Mikszáth és Izsó Miklós is. 1883-tól 1922-ig, majd 1938-től 1944-ig ismét Gömör-Kishont vármegye székhelye (1944. december 21-én foglalták el a szovjetek).

Nevezetességei:

- Római katolikus plébánia temploma. Mellette áll a város első világháborús emlékműve.